| Konyik ló | ||
|---|---|---|
|
Konyik ló |
||
| Származási hely: | ||
| Vérmérséklet: | Melegvérű | |
| Szín: | Fakó | |
| Jellemzők/Küllem: | Nyugott, könyen kezelhető, igénytelen | |
| Marmagasság: | 135 cm körüli | |
| Fejforma: | Feje száraz | |
| Eredet: | Jégkorszak előtti idők | |
| Jegyzet | ||
| Jellemző a fajtára a szíjjalt hát
|
||
A konikot úgy jellemezhetnénk, mint Lengyelország egyik alapvető lófajtáját. A konyik szó jelentése " kis ló", és valóban többről van itt szó, mint egyszerű póniról, noha marmagasságuk ritkán nagyobb 135cm-nél. Gyakori hiba, hogy a Konyikokat póniknak hívják! Igazi besorolása a kisló.
|
|
//<![CDATA[ if (window.showTocToggle) { var tocShowText = "megjelenítés"; var tocHideText = "elrejtés"; showTocToggle(); } //]]>
A konyik egyike az életerős, primitív tarpánok kevés egyenes leszármatottainak, ezért különös figyelmet érdemel. Ezt a fajtát, amely ősidők óta megtalálható Lengyelország területén, keleti vér bevitelével "javították". Hivatalosan elismert fajta és néhány állami lengyel ménesben, valamint számos magángazdaságban folytatják. Hosszú évek óta kiegyenlített fajta.
A konyik megtartotta ősének, a tarpánnak minden keménységét és robusztus testalkatát, de nyugodt vérmérsékletű, könnyen kezelhető és alkalmas arra, hogy viszonylag kevés takarmány mellett keményen dolgozzon. Mindenféle könnyebb mezőgazdasági munkára, vontatásra és fogatolásra alkalmazzák. Hátán hátszíj található.
| Shetlandi póni | ||
|---|---|---|
|
|
||
| Származási hely: | ||
| Vérmérséklet: | Hidegvérű | |
| Szín: | Minden színben megengedett. A leggyakoribb ősi szín a fekete, lehetőleg jegytelen formában, de sok a szürke, a pej, a sötétpej | |
| Testfelépítés: | Jól záródó testfelépítés | |
| Marmagasság: | „A” csoport 87–107 cm „B” csoport 86 cm alatt |
|
| Eredet: | Normannok előtti idők | |
| Élettere: | Hegyvidék | |
| Hasznosítása: | Régen bánya lovak, manapság hobbiló
Hobiló |
|
A shetlandi póni vagy Shetland-póni Európa egyik legősibb lófajtája.
felszínének nagy részét is satnya vegetáció borítja.
Feltételezik, hogy a szigetekre az ember közvetítésével kerültek be a lovak és nagyon valószínű, hogy a shetlandi pónik az Észak-Skóciában élő törpenövésű póniktól származnak. Az biztosnak vehető, hogy a normannok előtti időben a szigeteken a lovak már előfordultak.
Kezdetben a póniknak a szigetvilágon túl nem volt jelentősége, pedig egy egyedülálló pónifajta kialakulásához vezetett. Az 1800-as évek elejéig a vadlovak módjára szaporodtak, majd ezt követően indult meg a tervszerű tenyésztésük. Ma már a sziget lakói alkalmazzák földjeiken teherhordó és igavonó állatként, valamint újabban ügetőversenyeken is szerepeltetik.
A 19. században a Shetland pónit csillevonóként alkalmazták a szénbányákban. Az e célra kitenyésztett pónik feje nagy, meglehetősen csúf formájú volt. Mivel a bányákban ma már nincs rájuk szükség, ez a formai jellegzetesség a tenyésztés során egyre inkább visszafejlődött.
Az első „Shetland Pony Stud Book Society” 1831-ben jelent meg. Tenyésztő szervezete a The Shetland Pony Stud Book Society (Shetland House, Scotland 22 York Place, Perth PHZ8EH). Nálunk a Póni és Kislótenyésztők Országos Egyesülete a fajta fenntartója. Szinte minden országban van elismert tenyésztő szervezete.
Összbenyomás alapján a shetland póninak két típusát különítjük el. Az eredeti típus a Marquis of Londondery által 1870-1873 között alapított ménesből származó pónik képezik számos fajtatiszta tenyészet alapját a világon. Ez a shetland póni változat jellegét figyelembe véve a hidegvérű lóhoz áll közel. Testfelépítésében kifejezetten digesztívusz anyagcsere típusú. A shetlandi póni típusát először a természeti körülmények formálták. A szigeteken a Golf-áram teremtette óceáni klíma van, viszont a talaj köves és a növényzet nagyon szegényes.
Mély és széles törzs, igen öblös mellkasméret, nagyon terjedelmes far, jól záródó testfelépítés jellemző rá.
A másik típus minden jellegében könnyebb, kisebb szárkörméretet mutató, úgynevezett sport típusú shetland póni.
A shetland póninak kicsi, jól formázott, arányos feje van, amelyik a születést követően kifejezetten csukafejet mutat. Idős állaton sem lehet burkolt. Homloka széles, a fejen apró füleket hord. Szemei nagyok, barátságosak, okosságot és élénk temperamentumot árulnak el.
Nyaka középhosszú, középmagasan, vagy alacsonyan illesztett. Marja a rárakodó izom- és kötőszövettől alacsonynak látszik. Háta, ágyéka rövid, ennek megfelelően nagyon erős. Fara jól izmolt, nagy terjedelmű, teljesítmény centrikusságát mutatja a fajtának.
A pónik alapját a lábak képezik. A szabályos állású mellső lábak, az izmos felkar széles lábtő, száraz rövid szár a shetland póninál is természetesen megkívánható küllemi tulajdonságok. A hátsó lábakra a szabályosságon túl jellemző az izmos konc, a széles jól képzett csánk, száraz, tiszta hátulsó szár.
A shetland póni ismertető jegyei, közé tartózik a rendkívül dús sörény-, üstök- és farokszőrzet. A fedőszőrök nyáron aprók és simák, télen sűrűn tömöttek és igencsak hosszúak. (Shetland néven Amerikában is tenyésztenek egy pónifajtát, amelyre a küllemi leírások érvénytelenek).
Méretei szerint ismételten két típusát különböztetjük meg a shetland póninak. Az Amerikai Shetlan-póni („B” csoport) és az Angol Shetland-póni („A” csoport).
A shetlandi póni minden színben megengedett. A leggyakoribb ősi szín a fekete, lehetőleg jegytelen formában, de sok a szürke, a pej, a sötétpej. Tenyésztik fakó színben, sárgában, tarkában, de megtalálható párductarkában is.
Ez utóbbi nem eredeti színe a shetlandnak. Ezt külön törzskönyvben tartják nyilván.
Értékmérő tulajdonságai, használhatósága
A shetland pónik biztos járású hegyi lovak. A meredek hegyoldalakon, szakadékokon biztonságosan lépkednek, bátran keresztül hozzák ezeken terheiket. Miután a Shetland szigeteken kevés a jól kiépített úthálózat a fajta egyedeit főként hátas és málhahordó állatként hasznosították. Málhaként testsúlyának akár 50%-át is (100 kilogrammot) képes elhordani.
A 19. század második felétől nagy számban kerültek Anglia bányáiba, ahol alacsony marmagasságukra tekintettel szívesen alkalmazták bányalovaknak. Egyes becslések szerint a tárnákban évente 5000 kilométert utat tettek meg. Fáradhatatlan fogatló, testsúlyához viszonyítva feltűnő vonóerejű.
Piciny gyermekek ideális pónilova. Mérete, jóindulatú természete folytán a gyermek játszótársa, aki megtanulja mellette a lóval való bánást, a lóra ülést. A gyermek ülésbiztonságot szerez a shetland póni hátán, képessé válhat egy későbbi, felnőttebb lovas passzióra. A shetland póni a legmegfelelőbb első ló, de 8-9 éves gyermekeknek már nem való, mert túl nagy ennek a piciny lónak a hátán, másrészt apró léptei miatt nem ad lovaglási élményt. Az idősebb mének könnyen eldurvulnak. Hosszú élettartalmú, ami 30-35 évre tehető. Köszönheti ezt kitűnő konstitúciójának, ezen belül bámulatos egészségének, betegségekkel szembeni ellenálló képességének, gyors regenerálódó képességének, tartással és takarmányozással szembeni mérsékelt igényének.
A shetland póninál időnként tapasztalt használatbeli problémák soha sem genetikai eredetű, hanem a munkáltatás és a takarmányozás ellentmondásainak következménye.
A 20. százada shetland póni világméretű elterjedtségét eredményezte. Állománya sok tízezerre tehető. Anglián kívül jelentős shetland póni tenyésztő ország Hollandia, Németország, Ausztria. Magyarországon is népszerű fajta. A nyilvántartott állománya töredéke az országban megtalálható shetland póniknak.
| Fjord póniló | ||
|---|---|---|
|
Fjord póni |
||
| Származási hely: | Dél-nyugat Norvégia | |
| Vérmérséklet: | Hidegvérű | |
| Szín: | Zsemleszínű, fakó | |
| Testfelépítés: | Zömök test, erős rövid lábak | |
| Jellemzők/Küllem: | Rövid nyak, | |
| Marmagasság: | 144-150 cm között (bottal mérve) | |
| Fejforma: | Kissé nehéz, száraz fejforma | |
| Eredet: | Jégkorszak előtti idők | |
| Élettere: | Skandinávia fjorvidékei | |
| Hasznosítása: | Változatos, kocsi és teherhúzó, terápiás, hobbiló.
|
|
| Jegyzet | ||
| Mostanában hobbiállatként tartják, mint a kutyát.
|
||
A Fjord póni Délnyugat-Norvégiából eredő kis termetű, hidegvérű lófajta. Szélsőséges klímán alakult ki és ahhoz tökéletesen alkalmazkodott. Páratlan munkabírású és igénytelenségű. A fjord póni hajóval jutott el Skócia nyugati szigeteire és Izlandra. Tenyésztése ma már egész Skandináviában, de legfőképpen Norvégiában sikeres, és innen exportálják Németországba, ahol hobbilóként tartják. Dániában és a közép-európai országokban is kedvelt kitartása és szívós természete miatt.
Norvégiából, a jégkorszak előtti időkből származó lófajta. Ősi tenyésztésterülete az ország nyugati partjától az északi területekig húzódott. Előbb Svédországban azután Dániában terjedt el, ahol mára már honos pónifajtájának tartják, amely kitűnően alkalmazkodott kialakulási helyének természeti viszonyaihoz. Kifejezett hátszíjával[1] és esetenként zebramintázatú lábaival ez a fajta a csoportokban élt Przewalski-ló egyenes leszármazottjának tekinthető. Hordozza ősének egy úgynevezett világosító génjét, amely következtében a fjord póni egyes testrészei világosabbak, úgymint a pofák, a lábak belső felülete, a hasalj. Nem kétséges azonban a tarpán befolyás sem, más vélemények szerint a Dél- Skandináviában honos egykori gudbransdal ló kisebb változatának tűnik. A IX-X-ik századtól a viking időktől kezdve hátaslóként használják. Hagyományosan úgy vágják a sörényét, hogy az felálljon és a középső fekete csík jól látható legyen. A fjord póni szervezett tenyésztése 1864 óta folyik Norvégiában. Az első méneskönyvét az 1900-as évek elején adták ki. Eredeti tenyésztő szervezete a Norvegisches Pferdecenter, ez a szervezet koordinálja a nemzeti szövetségeket Fjord Horse International néven. Magyarországon a Póni és Kislótenyésztők Országos Egyesülete a fajta fenntartója. Értékes a nagyfokú fajtatisztasága. 1850 körül a testnagyság növelése céljából különböző fajtákkal kezdték keresztezni, de a kedvezőtlen eredmények miatt felhagytak vele. Értékmérő tulajdonságai közé tartozik speciális színe is. A világos színárnyalatúak terjedtek el, de fontos a fajtára eredetileg jellemző sokféle fakó árnyalat megőrzése, amely egyetlen más lófajtánál sem ismert.
Sajátságos megjelenése van a kissé nehéz, de nem burkolt, száraz feje miatt. Lapos a homloka, a szemei nagyok, fülei középhosszúak. Nyaka rövid, vagy középhosszú, középmagas illesztésű, egyenes. Erős torokél jellemző rá. Sörényét 10–15 cm hosszúságban ívelt formában kell nyírni. Középhosszú, inkább lapos hátba nyúló marja van, lapockái dőltek. Bottal mért marmagassága 135 és 150 cm között van, a múlt században még 125–128 cm-es termetű volt, de a tenyésztés folytán ez változott. Szalaggal mért marmagassága 144–150 cm, övmérete 170–190 cm, szárkörmérete 19–20 cm. A háta hosszú, és ez fő hasznosítási területében a málhás hasznosításban fontos szerepet játszik. Ágyéka közepes hosszúságú, erős. Fara terjedelmes, gyakran annyira, hogy barázdált lesz. Törzse erős, viszonylag rövidek a lábai és az erős dongássággal társulva, a barázdált farral együtt tömzsi megjelenésűvé teszik. A bokaízületek, a csánkok jól fejlettek, és hátulról is, oldalról is eléggé szélesek. Testtömege 450 kg körül van, általában zsemleszínű és speciális fakó, melyet a tenyésztésben igyekeznek fenntartani, mint a fajta jellegzetességét. A szín a közönséges fakó valamelyik árnyalatában létezik, ami az utóbbi években egyre világosodik. Ma már egész feltűnően világos fakók is léteznek. Különleges jellemzője a fekete vagy egészen sötét hátszíj, amelyik a tarkótól indul, az üstök közepe fekete, a két széle fakó színű. A sörény hasonló ehhez, vagyis a közepe fekete, a két széle pedig a fedőszőrökkel azonos színű. Ezután a fekete hátszíj következik, amely a farok szőrzetben folytatódik. Ennek a közepe szintén fekete, két széle pedig a fedőszőrök színével harmonizál. A combok belső felülete, a mellső lábak és a hasalj a világosító génnek köszönhetően egészen elhalványul, piszkos fehérre változik. Minél világosabb fakó a ló, annál kifejezettebben lesznek mosott színűek az előbb említett testtájak.
Az erőteljes, zömök felépítésű fjord póniló igen sokoldalú állat. Szélsőséges időjárási viszonyok között alakult ki, ezért jól tűri a hideget és a zord körülményeket. A hegyi farmokon elvégzi a traktor munkáját, képes szántani, vagy málhát cipelni a meredek utakon és legalább olyan jól megy nyereg alatt, mint fogatban. Igénytelen a takarmányozással szemben, tartása gazdaságos, bátor és önálló akarattal bír. Tanulékony, kellemes temperamentummal rendelkezik, jóindulatú, ezért hobbilóként gyermekek között is tartható. Csak a legelőn tartják, istállózott tartása szinte ismeretlen.
Az utóbbi időben lovaglási tulajdonságait helyezik előtérbe, vérmérséklete miatt nagyon jól beválik a terápiás lovaglásban. Rutinos, harmonikus mozgással rendelkezik, lépésben és vágtában jól halad előre, kiegyensúlyozott mozgással galoppozik. Széles léptű, járása nem dülöngélő, ezért a gyermekek biztonságban érzik magukat a hátán.
| Fríz ló | ||
|---|---|---|
|
|
||
| Származási hely: | Fríz-szigetek |
|
| Vérmérséklet: | Hidegvérű | |
| Szín: | Fekete | |
| Testfelépítés: | Elegáns, testes | |
| Jellemzők/Küllem: | Könyen kezelhető | |
| Marmagasság: | 155-160 cm | |
| Fejforma: | Feje kedves benyomást kelt | |
| Eredet: | 16–17 sz. | |
| Élettere: | Óceáni éghajlat | |
| Hasznosítása: | Fogatlónak és hátaslónak
|
|
| Jegyzet | ||
| Csak a fekete színűeket tenyésztik tovább.
|
||
Ez a szeretetre méltó, pompás fekete ló nagyrészt szokatlan, büszke fejtartásának köszönheti a szépségét. A fríz lovak nagyon drágák, de hódolóik mindenre készek, hogy sajátjuknak tudhassanak egyet.